Rövidebb séta

Sétaút hossza: 1360 m

A Jegypénztártól elindulva a hosszú tornácos épület tornácán nyári időszakban különféle muskátlifajtákban gyönyörködhetünk, majd a nagy térképnél a jobb kéz felé eső széles úton indulunk a Kertbe.

tiszafa
(Taxus baccata)
Nyugati ostorfák (Celtis occidentalis) alatt haladunk a Kastélyépület felé, balkéz felé berkenye és hárs gyűjtemény tagjai, jobbra a Kert karakterfaja, a tiszafa (Taxus baccata) figyelhető meg. E növény minden része mérgező, kivéve a magot körülvevő húsos magköpenyt, melyet a madarak előszeretettel fogyasztanak. A mag ugyan mérgező, de a tápcsatornán keresztülhaladva a madárnak nem okoz mérgezést. A tiszafa és más örökzöldek itt árnyékoló (hőszigetelő) és takaró funkciót töltöttek be: mögöttük jégvermek voltak, ahol szalma közt tárolták a jeget. A bambusznak kisebb csoportját is fellelhetjük itt, de bambusz számos helyen előfordul még a Kertben (összesen 40 faj és fajta).


közönséges platán
(Platanus hibrida)
A Kastélyépület sarkánál és a nagy rét felénk eső részén hatalmas platánok magasodnak. A platánokról kerttörténeti korszakot neveztek el: a 19. század 1. felében a kastélykertekbe nagy levelű hatalmasra növő fákat, leginkább platánt ültettek ("platánkor"). Eredeti termőhelyén vízben áll, így a város számára sivatagnak számít, ezért a városi legyengült példányokat betegségek könnyebben támadják.

A Kastélyépület mögül magasodik ki a szecsuáni mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) egy példánya. E fajról sokáig azt hitték hogy kihalt, így nagy szenzációként hatott a hír, hogy egy csoportját megtalálták 1941-ben. Ez az egyed az európai legöregebb példányok egyike.

A Kastélyépület mellett haladva cukor juhar (Acer saccharum) kistermetű példánya figyelhető meg, levele a kanadai zászlóban köszön vissza. Törzsének csapolásával jutnak az észak-amerikaiak által közkedvelt juharszirup alapanyagához. Európában való megtelepedésének záloga a hajóutak időbeni rövidülése volt: korábban Amerikából 1 hét kellett a hajóknak, hogy elérjék Ny-Európa partjait, a cukor juhar magja viszont 6 napig csíraképes, így sokáig nem jutott át Európába.

A nagy rét szélén tekintélyes vérbükk (Fagus sylvatica 'Atropunicea') áll, lombszínével a tájképi kertek jellegzetes eleme. Alatta érdemes körültekinteni, egészen a Nagy tóig: különböző méretű, formájú, lombszínű fák csoportokban, és magányosan, a tó is hozzáad a táj romantikus hangulatához. A tájképi kertekre jellemző látvány tárul elénk; jellemzője, hogy természetesként hat, mégis minden négyzetméterében előre megtervezett.

A Kastély épülete mellett haladunk. Nem az eredeti Vigyázó-kastély (lásd:Kerttörténet), viszont annak helyén épült ez az udvarház jellegű épület. Falát háromkaréjú vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata 'Veitchii'). A közelben áll Vigyázó Sándor és Ferenc grófoknak, a kert hajdani alkotóinak és tulajdonosainak majd örökhagyóinak emlékköve. Mellette egy oszlopon keleti fafojtó (Celastrus orbiculata) tekergőzik.

Tovább haladva majd jobbra tekintve a Kert eredeti bejáratát, egy gazdag díszítésű kovácsoltvas kaput pillanthatunk meg. Balkéz felé vasfa (Gymnocladus dioicus) magasodik, vaskos hüvelytermése koratavasszal hullik alá, benne zöld színű édeskés-kakaós maszlag veszi körül nagy kemény magokat. Törzse villámcsapások nyomait őrzi.
ciprusbabák - amerikai mocsárciprus
(Taxodium distichum)
légzőgyökerei
A körútról balra letérve tekinthetjük meg a Kert egyik jellegzetességét, a virginiai mocsárciprust (Taxodium distichum) és légzőgyökereit (ciprusbabáit) a tópart mentén. Észak-Amerika mocsaraiban honos növény, gyökérmódosulásaival pótolja gyökérzete számára a szükséges oxigént. Az Iker-tavak fölé boruló kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia) magas vízállású helyeken él, füzérben csüngő apró termésén szárnyacskák figyelhetők meg, melyek a vízfelszínen való magterjesztést segítik. A hídon átkelve folytatjuk utunkat. Ezen a területen tavasszal kis hagymások, gumósok bontják virágaikat. Megtalálható itt többek között hóvirág (Ganathus nivalis), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ujjas keltike (Corydalis solida), salátaboglárka (Ficaria verna), ligeti és a bogláros szellőrózsa (Anemone nemorosa, A. ranunculoides), szártalan kankalin (Primula vulgaris). A lombok közül feltűnik a romantikus kertek egyik jellegzetes eleme, a műrom. Az első kis hídon átkelve balra indulunk tovább, majd áttérünk a Kerek-szigetre. Körbesétálva panorámaképet kapunk a Nagy tó környékéről. Koratavasszal itt található legnagyobb foltban a kis sárga virágáról ismert téltemető (Eranthis hyemalis). A szigetről jobb kéz felé haladunk tovább, végig a Nagy tó partján, Somogyi József "Csellós lány" című szobra mellett. Az útelágazásnál jobbra indulunk, egy terebélyes törökmogyoró előtt, mely ősszel a mókusok kedvelt táplálkozóhelye. Balra fordulva a Növényrendszertani gyűjtemény felé haladunk. Balkéz felé a japán parafa (Phellodendron japonicum) mélyen repedezett kérgét figyelhetjük meg, jobbra pedig a katsura fa (Cercidiphyllum japonicum) kerekded leveleit. Ez utóbbit kalácsfának is hívják, mert lombhulláskor mézeskalács illat lengi körül. A terebélyes húsos som (Cornus mas) március körül bontja apró virágait, hosszúkás piros terméséből régen lekvárt és pálinkát készítettek. Változatos virágszínű hibiszkusz-gyűjtemény szegélyezi a Rendszertani gyűjteményt, melyből visszaérünk a nagy térképhez. Érdemes bekukkantani a Rózsakertbe, amelyet nyaranta különféle rózsafajták virágai színesítenek, örökzöld növények társaságában.