2017 OKTÓBER

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Mindszent Hava
Az október már a télre való készülődés jegyében telik el. Az év meleg részében az üvegház mellett viruló dézsás növények a teleltető házba kerülnek, megkezdődik az évelők visszavágása, a rendszertani gyűjtemény felásása, s befejeződik a kertben a maggyűjtés. Hogy nyakunkon a tél, mutatja az is, hogy általában az első októberi hajnali fagyban elpusztulnak az egynyári virágok.

A kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozik a ricinus (Ricinus communis) is. Hazájában (Északkelet-Afrikától Közel-Keletig) és a trópusi vidékeken, ahol sokfelé kivadult, 8-12 méter magas cserje, nálunk azonban egynyári növényként ültetik. Sok, színben és méretben változó fajtája ismert, részben, mint dísz-, részben, mint gyógynövény. A magjából préselt ricinusolaj közismert hashajtó, és bőrpuhító, nyugtató hatása miatt borogató szerek, szemvizek alapanyaga. Vigyázzunk, mert az egész növény, de különösen tüskés vagy sima felületű toktermése, benne a sok maggal, MÉRGEZŐ !!!

A szulákfélék (Concolvulaceae) ágyása télen és tavasszal üres, mert az ide ültetett növények egynyáriak, most azonban még a fagyokig dúsan virágoznak a támaszokra felfuttatott hajnalkák. Ebbe a közel 2000, melegkedvelő lágyszárú növényt illetve cserjét magába foglaló családba különösen sok futónövény tartozik. Leveleik szórt állásúak, a virág sziromlevelei többnyire forrtak, feltűnően színesek. Közönséges gyomunkon, a mezei szulákon kívül sok szép dísznövényünk tartozik ide. Az apró vörös, majd narancs-, végül krémsárgára változó virágú mexikói csodahajnalka vagy mina (Ipomoea lobata) abban különbözik rokonaitól, hogy virágai ugyan forrt szirmúak, de a pártacimpák nem terülnek szét tölcsérszerűen, hanem egy szűk torkú, öblös csövecskét alkotnak. Őshazájában, Amerika szubtrópusi, trópusi területein beporzását hosszúcsőrű, apró madarak, a kolibrik végzik.

Nyár végére a rendszertani gyűjteményt a virágba borult fészkesek (Compositae) hatalmas tömegének nagyszerű látványa uralja. A napraforgót, csicsókát sokan ismerik, de a nemzetségbe még sok, nagy termetű, gazdasági szempontból nem jelentős növény is tartozik. A fűzlevelű napraforgó (Helianthus salicifolius) 1,5-2,5 méter magasra nő, nevét keskeny-lándzsás leveleiről kapta. A meszes talajú észak-amerikai prérik évelő növénye. Dísznövényként is ültetik, sőt kertészeti fajtái is ismeertek. Rokona, a szintén magasra növő keskenylevelű napraforgó (Helianthus angustifolius) levele valamivel szélesebb. Délkelet-USA, üde talajú élőhelyein honos.

A pázsitfűfélék (Graminae) hatalmas, több mint 10 000 fajt számláló növénycsalád. Közéjük tartoznak az emberiség számára létfontosságú gabonák is. Néhány hazai és fagytűrő külhoni képviselői gyűjteményünkben négy ágyásban kapott helyet. A közönséges virágnád (Miscanthus sinensis) Japán és Kína napsütötte hegyi lejtőin honos, hatalmas csomókat formázó, gyöktörzses évelő fű. Számtalan kerti fajtája közül legmutatósabb a keresztcsíkos levelű ’Zebrinus’ nevű fajta. Mellette messzire magaslik társai fölé a tollfű (Saccharum ravennae). Robosztus, merev, felálló szárai elérhetik a 3-5 métert is! A Földközi-tenger mellékén, Nyugat- és Közép-Ázsiában honos évelő fű, a cukornád rokona. Nagy térigényű, de mivel laza talajon, napos fekvésben szépen tenyészik és jó télálló, dekoratív kerti díszfű.

Nyár végétől nyílik egy hazánkban ritka cserje a kínai tárnicslonc (Abelia chinensis). Középkelet-Kínában őshonos növény, a loncfélék rokona. Apró, 5 rózsaszínnel futtatott csészelevélből és 5 pártacimpás, forrt pártából álló fehér virágai kellemes illatúak. Lombhullató kis cserje, többé-kevésbé jól bírja hideg teleinket. Bőséges virágzásához napos fekvést kíván.

A szeldeltlevelű amerikai ecetfa (Rhus typhina ‘Laciniata’) őszre beérő jellegzetes serteszőrös, vörös, csontár termései, télen is a cserjén maradó, kúp alakú terméságazatokba tömörülnek. Savanyú termését valamikor az indiánok szárítva és őrölve, vagy vízben áztatva ecet készítésére használták. Kedvelt díszcserje, de VIGYÁZAT, a rokonságába tartozó szömörcékhez hasonlóan súlyos bőrallergiát okozhat!

Az őszi kertek legszebb virágzó díszei kopasz őszirózsa (Aster novi-belgii) számtalan kertészeti fajtái, melyek a fehér, rózsaszín, lila, kék, bíbor minden árnyalatában pompáznak. A vad faj Észak-Amerika keleti, atlantikus részén őshonos, nedves réteken, óceánközeli mocsarakban fordul elő. Tudományos nevét New York régebbi elnevezéséről („New Belgium”) kapta. Ma már számtalan szebbnél szebb fajtáját nemesítették ki. Az üvegházak karéjában elterülő Évelő- és sziklakerti Gyűjteményben több fehér, lila, rózsaszín fajta virágzik. Az Aster novi-belgii Nemzeti Gyűjtemény a Rendszertani Gyűjtemény hátsó ágyásaiban nyert elhelyezést.

A dísznövényként ismert vadszőlő (Parthenocissus) nemzetség fajai közül a kelet-ázsiai japán vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata) mutatós levelei hármasan összetettek, vagy csak háromkaréjosok, ősszel élénkpirosra színeződnek. Kacsain kis tapadókorongok segítik megkapaszkodását. Intézetünk főépülete, a Vigyázó-kastély helyére az 1940-es években épült udvarház, a „kastély” falát legnépszerűbb fajtája, a ‘Veitchii’ futja körbe.