2017 JÚNIUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

SZENT IVÁN hava. Kertünk nagy téli növényveszteségeit és az áprilisi hótörést feledtetve, nagyon szépen virul. A tavaszi csapadékra jövő nagy meleg, majd újabb esők miatt a cserjék különösen gazdag virágzással örvendeztet meg. Hónap elején kerülnek beültetésre az egynyári virágok, így ezek majd csak a nyár közepén mutatják legszebb formájukat.

A rózsa (Rosa) feltűnő szépségű s emellett változékony és hibridizációra hajlamos nemzetség. Több, főképp kelet-ázsiai faját vonták be sok száz évvel ezelőtt a nemesítésbe, melynek eredményeképpen ma már a több mint tízezer fajtát tartanak számon. Dendrológiai gyűjteményünkben, a nagy becsben tartott vadrózsa fajok mellett, számtalan nemesített rózsafajtát nevelünk. A rózsanemesítés jó szemet és pontos kezet, nagy gondosságot, időt és pénzt igénylő feladat. A Rózsakertben és a középső üvegház előtti szalagágyban a németországi vezető rózsanemesítő- és termesztő cég (W. Kordes’ Söhne) díjnyertes park-, talajtakaró- és tearózsái nyílnak. A Kordes rózsák nemcsak szépségük miatt figyelemreméltóak, hanem betegségekkel szembeni ellenálló képességük miatt is. A kastély teraszánál Márk Gergely futórózsái nyílnak. Baloldalon elöl az égő tűzpiros ’Futótűz’, mögötte a nagy sötét rózsaszín, illatos telt virágú ’Torockó’, hátul az ’Október 23 emlékére’ nyílik. Jobb oldalon elöl a karmazsinpiros ’Sarolta’, mögötte a világos rózsaszín, illatos futórózsa a ’Szent Erzsébet emlékére’, hátul pedig a krémsárga-rózsás ’Mami’ virít.

A rendszertani gyűjtemény dombján helyet kapó boglárkafélék (Ranunculaceae) egyik ágyásában messzire sárgállik a másfél méteres magasságot is elérő sárga borkóró (Thalyctrum flavum) Délnyugat-Európában és Észak-Afrikában őshonos alfaja (ssp. glaucum). Ott mocsárréteken, patakpartokon él. Szára és 2-3-szor szárnyasan összetett levelei kékesszürkék. Apró, négy krémszínű takarólevelű virágaiból messzire kiállnak feltűnő, hosszú sárga porzói.

A rutafélék ágyásában nyílik a nagyezerjófű (Dictamnus albus). Erőteljes évelő növény, jellegzetes illata erősen párolgó illóolajai miatt száraz, forró napokon különösen erőteljesen érezhető. Nagy, kissé bőrnemű levelei szárnyasan összetettek, s az illóolajtartóktól áttetszően pontozottak. Szára, virágzata s termése is mirigyszőröktől ragadós. Nyugat-Európától a Himalájáig elterjedt faj, száraz, sziklás erdőkben él. Nálunk is őshonos, főleg a középhegységeink és a Dunántúl karsztbokorerdeiben, száraz tölgyesek szélén. Gyógynövényként is ismert. A leveleiből készült tea emésztésjavító, nyugtató hatású, gyökere vizelethajtó, méhösszehúzó. Illóolaját a parfümipar is használja. VIGYÁZAT, érintése arra érzékeny bőrűeknél bőrgyulladást, fájdalmas hólyagokat okozhat! VÉDETT faj!

A hüvelyesek (Leguminosae) nagy családjában a babok között, teljes virágzásban vannak a lóbabok. A lóbab (Vicia faba) ősi kultúrnövény, már 8-9 ezer év óta fogyasztják, a régészeti leletek szerint a későbronzkortól (Kr.e. 1300) Közép-Európában is nagyon elterjedt alapélelmiszer volt. Őse pontosan nem ismert, de valószínűleg Délnyugat-Ázsiából és a Földközi-tenger mellékéről származik. Egynyári növény vastag, húsos, négyélű szárral. Virágai fehérek, szabálytalan lilás foltokkal és barnás erezettel. Hüvelytermése duzzadt, kissé szőrös, 2-5 magvú. Nagy magja nem kifejezetten vese alakú, hanem inkább szabálytalanul lapított, tompán szögletes, sárga, zöldessárga, barnás, de ibolyásfekete is lehet. A lóbabból kását főztek, és lisztpótlóként is fogyasztották. Gyógynövényként főzetét hasmenés és bélgyulladás enyhítésére használták, pasztájával sebeket, fekélyt és bőrgyulladást, ecettel keverve szeplőt kezeltek, Gyergyóban levelét nyállal pattanásra ragasztották.

A kastély felé, a Nagyrét szélén az illatos málna (Rubus odoratus) terebélyes bokra nyílik. Észak-Amerika keleti részén, üde erdőkben, szegélytársulásokban honos lombhullató, könnyen sarjadzó cserje. Nagy, 3-5-ével tenyeresen karéjos levelei között egész nyáron át nyílnak mirigyes csészéjű, szép, sötét mályvarózsaszínű virágai, majd a belőlük kifejlődő, nem túl lédús, száraz terméshúsú, apró csonthéjas termései, melyek lapos csésze alakú csoportos termést, ún. szedertermést alkotnak, s éréskor együtt maradva válnak le a vacokkúpról.

A jezsámenek (Philadelphus) kertünk szép nyári virágzású cserjéi. A kertkultúrában számos kelet-ázsiai és amerikai származású jezsámen faj, fajta, s ezek hibridjei is ismertek. Könnyen keresztezhető nemzetség. A XIX század végén különösen népszerű díszcserjék voltak, nálunk is számtalan kertészeti fajtát ültettek, melyek származását ma már sokszor nehéz meghatározni. Igen népszerű, igénytelen cserjék, nyári virágzásuk, s várostűrő képességük különösen emeli értéküket. Júniusi estéken kertünkben messzire érződik virágaik édeskés, bódító illata. Tévesen jázminnak is nevezik őket, holott a jázminoknak nem rokona. Szépen mutatnak cserje-szegélyágyban, kerítés és épület mellett egyaránt.

A sziklakerti és évelőgyűjteményben hétről hétre újabb és újabb virágok bontják szirmukat. A rezgő tûzeső (Heuchera x brizoides ‘Hunstman’) örökzöld, bokrosodó, hibrid származású évelő. Teljesen télálló. Félárnyékos helyeken, jó vízelvezetésű talajban szépen fejlődik és szép, légies, húspiros virágzatának díszértékén kívül sötétzöld lombjával mutatós talajtakaró is lehet.

Kertünkben többfele nyílik az aljnövényzetben a podagrafű (Aegopodium podagraria). Árnyékos helyet, nedves laza talajú élőhelyeket kedvelő évelő növény, de tarackos tövével mindenféle kerti talajban gyorsan szaporodik. Sok helyütt agresszíven terjed kiszorítva más lágyszárú fajokat. Eurázsia nyirkos és sziklás erdeikben gyakori faj. Hazánkban is őshonos. 30-100 cm magas, barázdás üreges szárú, hármasan osztott levelű, fehér ernyősvirágzatú növény. Köszvényfűnek is hívják, nem hiába. Régen összezúzott szárát borogatásként használták köszvény és reuma kezelésére és rovarcsípésekre. Zsenge leveleit salátaként ették, vagy petrezselyem helyett fűszereztek vele. Érdekes, hogy a dísznövénykertészet is számontartja, tarka levelű változata (var. variegata) dekoratív talajtakaró növény.